Mi történik egy jobb agyféltekés rajztanfolyamon?
Amikor először beültem egy jobb agyféltekés rajztanfolyamra, egyszerre voltam kíváncsi, egy kicsit szkeptikus, de leginkább tele voltam reménnyel. Valami azt súgta, hogy lehet, hogy ez most tényleg más lesz. Hogy talán most végre megtanulok valamit, ami mindig is vonzott, de mindig is távolinak tűnt: megtanulok rajzolni.
A tanfolyam első napján rögtön egy portrérajzolással kezdünk
Saját magunkról. Ez azonban csak az első, bevezető feladat. Itt még senki nem mond semmit, nincsenek instrukciók, csak egy ceruza, egy papír, és te. A legtöbben alig fél óra alatt végeznek vele. Nem azért, mert olyan gyorsak vagyunk – hanem mert nem hagyunk magunknak időt. Nem figyelünk igazán. Nem tudjuk, mit kéne figyelni. És ez a legelső, legfontosabb felismerés: nem a kezünk bénít, hanem az, ahogyan nézünk.
Ezután olyan gyakorlatok következnek, amik elsőre gyerekjátéknak tűnnek: vonalkövetés, tükörkép rajzolás, fejjel lefelé rajzolás. Az ember nem is érti, hogyan lesz ebből portré. A módszer lényege viszont pont ebben rejlik: megtanít másképp látni. Ezek az egyszerűnek tűnő feladatok szépen csendben elindítanak benned egy áthangolódást. A koncentrációd mélyül, a figyelmed fókuszálódik. A rajz már nem „egy feladat” – hanem egyfajta jelenléti állapot.
A második napon már jobban belemerülsz a folyamatba
Megszűnik a külvilág. Elkezded látni a formákat, arányokat, részleteket, amiket korábban sosem vettél észre. És jön a felismerés: “Hoppá… lehet, hogy én ezt tényleg meg tudom csinálni.”
A harmadik napra teljesen másként ülsz oda a papírod elé
Már nem sietsz. Már nem aggódsz. Rajzolsz. Hat órán keresztül!!! Szinte megállás nélkül. És közben nem csak a vonalak születnek meg a papíron – valami benned is átalakul.
A tanfolyam végére ott lesz előtted egy élethű portré, amit te rajzoltál. De ami még fontosabb: megtapasztalod azt az állapotot, amikor jelen vagy. Amikor valóban figyelsz. Amikor megtanulsz lassan látni.
És ez az, ami igazán számít.