Rajzolni bárki tud?
Sokan már gyerekkorukban elhitték, hogy „nincs kézügyességük”, vagy hogy „ők nem tudnak rajzolni”. Aztán felnőttként is ezzel az érzéssel élnek tovább, pedig közben vágyakozva néznek egy-egy szép rajzra, és csendben irigylik azokat, akik „tehetségesek”.
De mi van akkor, ha a rajzolás nem is tehetség kérdése?
Mi van akkor, ha ezt mindenki meg tudja tanulni?
Hogyan kezdődött nálam?
Műkörmösként dolgoztam, és többféle díszítőtanfolyamon is részt vettem. A precíz minták, a részletek szépsége mindig lenyűgözött. Egy idő után elkezdett érdekelni maga a rajzolás is – úgy éreztem, hogy ha megtanulok jobban látni és ábrázolni, akkor sokkal szebb körmöket tudok majd készíteni.
Nem voltam szkeptikus, inkább kíváncsi. Bíztam benne, hogy talán tényleg működik ez az egész. Őszintén szólva nem gondoltam, hogy élethű portrét fogok tudni rajzolni. Azt reméltem, hogy csak picit fejlődök majd, és ennyi is elég lett volna.
Aztán jött a meglepetés.
Az első rajzok – és az „úristen, ezt én csináltam?”
Műkörmösként dolgoztam, és többféle díszítőtanfolyamon is részt vettem. A precíz minták, a részletek szépsége mindig lenyűgözött. Egy idő után elkezdett érdekelni maga a rajzolás is – úgy éreztem, hogy ha megtanulok jobban látni és ábrázolni, akkor sokkal szebb körmöket tudok majd készíteni.
Nem voltam szkeptikus, inkább kíváncsi. Bíztam benne, hogy talán tényleg működik ez az egész. Őszintén szólva nem gondoltam, hogy élethű portrét fogok tudni rajzolni. Azt reméltem, hogy csak picit fejlődök majd, és ennyi is elég lett volna.
Aztán jött a meglepetés.
És most már tanítok
A rajzolás számomra már nemcsak egy hobbi vagy örömforrás – ma már másokat is segítek az úton.
Azért tanítok, mert megtapasztaltam, milyen sokat adhat a rajzolás: önbizalmat, kikapcsolódást, megnyugvást… és azt az érzést, hogy valamire képes vagyok, amit korábban lehetetlennek hittem.
Nekem is meg kellett tanulnom figyelni, látni, jelen lenni. Ez az út nyitott mindenki előtt – csak el kell indulni rajta.
És abban, hogy bátran elindulj, én szívesen leszek a társad.
Ha te is kacérkodsz a gondolattal…
…hogy „kipróbálnám, de nem tudom, elég jó vagyok-e hozzá” – akkor hadd mondjam el: nem kell előképzettség. Nem kell „kézügyesség” sem.
A jobb agyféltekés módszerrel tanulva, mindez fejleszthető.
Ha ott motoszkál benned a gondolat, hogy „szeretném kipróbálni”, akkor az egyetlen dolgod: elkezdeni.
És igen:
Rajzolni bárki tud!